Nyuszizás

"Nem tudom, hogy mi ez a nyuszizás már napok óta. Mást sem hallok, mint hogy jön a Nyuszi és ajándékot hoz a jó gyerekeknek. Na de melyik Nyuszi? Ma is rengeteget láttam: kicsit, nagyot, feketét, fehéret, barnát, tarkát, elevent, plüssöt, papírt, műanyagot. És hogy tud ő hozni bármit is, miközben ugrál? És ott vannak még ezek a színes, míves tojások. Már egy hete felakasztottuk őket a barkára. Anyu azt mondja, hogy ezek a húsvét jelképei, meg hogy apuval majd megyünk locsolni és hozunk haza még több szép tojást. De mi az a húsvét? A locsolást azt tudom, hogy mi, az menni fog, gyakorlom minden este. Csak azt nem értem, hogy minek kell ahhoz elmenni itthonról apuval? Anyu szerint holnap mindent megtudok. Izgulok nagyon... Jön a Nyuszi!" :)

Bevallom, eddig nem foglalt el kitüntetett helyet a húsvét az életemben. Egy hosszú hétvége volt az évben, amire szépen kitakarítom a lakást, amikor jókat eszünk együtt az egész családdal és amikor egy délelőttre átjáróház az otthonunk a locsolóktól. Szerettem, mert alapvetően minden ünnepet szeretek, de felnőttként nem jelentett számomra semmi különlegeset. Most, hogy bírok egy másfél éves kis emberkével, mint minden, ez is átértékelődött. Most, ennyi idősen már értékelni fogja az ajándékokat, örülni fog annak, hogy együtt van az egész család és mindenki az ő kegyeit keresi. :) Sőt, már az is egy élmény volt számára, hogy a barkára felakasztottuk a tojásokat. Megmutattam neki, hogy kell, s végül mindnek ő kereste meg a legmegfelelőbb helyet. Jó kis játék volt ez neki, csakúgy, mint látni, ahogy a tojások pirosak, zöldek, kékek, sárgák lesznek. Ha pedig Ő értékel és örül, akkor Mi is, ha számára élmény, akkor Nekünk is! <3
Bízom benne, hogy a maihoz hasonlóan szép idő lesz holnap, s a kertbe rejtheti el a Nyuszika a jó gyereknek, kis Barnabásunknak szánt meglepetéseit. Látom magam előtt, ahogy lelkesen benéz a bokrok alá és a virágok közé, s a legapróbb csokitojásnak is úgy örül, hogy percekig nem is keres tovább. Hozza oda majd anyának és apának boldogan a zsákmányt. Életében először eszik majd húsvéti sonkát, amiért - ismerve húsimádatát - odáig lesz. Hétfőn pedig életében először útra kel apával, közös kis locsolókölnivel, s vers helyett egy-egy vigyor, kacaj, huncut kacsintás kíséretében meglocsolja a mamát, a dédit és a család többi női tagját. De persze legelőször anyát - bizony, idén már eggyel több locsolóm lesz! Szívemnek a legkedvesebb, aki a legeslegszebb piros tojást kapja! Na jó, lehet, hogy megszánom és Ő Kinder tojást kap majd! :)

A legszebb pedig az lesz a következő két napban, hogy Együtt leszünk. Úgy igazán. Nem bevásárlás és ügyintézés közben, nem rohanva. Ráérősen. Barnabást négy szerető kéz öleli majd egyszerre, két szerelmes szempár figyel rá, két oldalról kapja a puszit. Apával együtt hallgathatja anyától alvás előtt a mesét, s versenyezhet vele, hogy ki alszik el előbb.
Együtt leszünk. Együtt ébredve, együtt reggelizve, együtt ebédelve, együtt vacsorázva, együtt szunyókálva, együtt játszva, együtt nevetve. Ez az ünnep lényege - ezért várjuk, ezért szeretjük, ez a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk. <3
És ez az, amit közülünk, felnőttek közül sokan már nem tudunk, gyakran elfelejtünk. Egy kisgyermek a szívével érzi, mi az igazán fontos. Talán keveset tud még a világról, mégis Ő az, akinek sikerülhet ezt újra megtanítania Nekünk. Legyünk jó tanulók, hagyjuk magunkat - s ne csak Húsvétkor!