Egyedül Magammal

Délelőtt 11 óra van, ülök a kanapén. Egyik kezemben kávé, a másikban könyv. A távirányítót is magam mellé készítettem, de egyik csatornán sem találtam semmi érdekeset, a tv csak háttérzajnak megy. Hogy ne érezzem magam egyedül, amikor épp azt élvezem, hogy egyedül vagyok. Ki érti ezt?! Egyedül vagyok tehát. Egyedül a testemmel, a gondolataimmal - Magammal.
A jelenet húsvét hétfőn játszódik, s nem a fejemben forgatott filmben, hanem a valóságban. A locsolók nagy része már elment, a férjem és Barnabásom túrája pedig még messze van a végállomástól. Van még legalább két órám Magammal. Két teljes órám! Kisgyerekes anyukáknak nem kell magyarázni, hogy mekkora kincs ez! (Egyik kedves ismerősöm, aki ugyanígy töltötte ezt a délelőttöt, megjegyezte: "Húsvét hétfő az igazi Anyák napja!" :) A kisfiús anyukáknak persze... )

Nem mondom, hogy évente egyszer fordul csak elő, hogy egyedül maradok itthon. A "pasijaim" majdnem minden szombaton kettesben töltenek egy-két órát, többnyire házon kívül. Ezt az időt azonban általában főzésre, takarításra, mosásra, vasalásra használom fel. Az, hogy pihenésre, Magamra fordítsam a délelőtt egyedül itthon töltött időt, igazi kuriózum. Az első fél órában most is lelkiismeret-furdalásom volt a semmittevés miatt. Azon járt az agyam, hogy mit  csinálhatnék. A nagytakarítás húsvét előtt meg volt, főznöm nem kellett, ahogy vasalnom sem. Így maradt a láblógatás, az olvasás, a szellemi felfrissülés. Ahogy az imént említettem, délelőtt. A kettesben Magammal töltött órákban ugyanis szerencsére csak az időpont volt különleges - többnyire a késő esti, éjszakai órák maradnak Magamnak. Inkább kevesebbet alszok, de szakítok időt Magamra. Vallom, hogy legalább annyira fontos ez, mint hogy édesanyaként is találjunk alkalmat arra, hogy találkozzunk a barátainkkal és hogy kettesben legyünk a párunkkal. Meg kell adnunk magunknak annak a lehetőségét, hogy rendbe tegyük a gondolatainkat, hogy ha kell, kisírjuk, kidühöngjük magunkat. Mindenkinek jár ez a lelki kényeztetés (gyerek mellett ezt szerintem nevezhetjük annak)!

Törődj magaddal! - hangzik egy neves márka híres szlogenje, s ez valóban megfogadandó. Törődj Magaddal! A testeddel és a lelkeddel! Tartsd karban mindkettőt! Hozd magad olyan formába, hogy jól érezd magad a bőrödben! Én ennek érdekében újra elkezdtem edzeni, remélem, hogy nyáron bikiniben is magabiztosan sétálok majd. Barnabásom mellett is járok fodrászhoz, kozmetikushoz és körmöshöz. Hogy a játszótérre és a peluscseréhez minek a manikűr? Azért, hogy jóban legyek Magammal. :) És hetente legalább egyszer megadom magamnak azt a "luxust" is, hogy a gyors zuhany helyett egy órán át relaxálok nyakig érő habbal vagy épp egy jó illatú fürdősóval a kádban, egy jó könyv társaságában. Sőt, időnként egy pohár bor is helyet kap a tusfürdő mellett.
Idő a Testemnek.
Az olvasás a lelkem töltője. De van, hogy az olvasnivalót a polcon hagyom, s a saját életem kockái pörögnek a fejemben. Hagyom, hogy sodródjak a gondolataimmal. Ilyenkor jön a válasz a kérdésekre, amelyekkel napközben nincs időm foglalkozni, megtalálom a megoldást a problémákra, vagy egyszerűen csak kitalálom, hogy hová menjünk nyaralni, hogy milyen színűre fessük a hálót, hogy mi legyen a szülinapi meglepetés.
Idő a Lelkemnek.
Megnézni egyedül egy csajos filmet. Reggel negyed órával a fiúk előbb ébredni és egyedül inni a kávét. Az ebéd utáni szieszta alatt, míg a fiúk alszanak, egyedül ébren lenni és női magazint lapozni. Egyedül utazni az autóban és feltekerni a hangerőt, amikor meghallom az egyik kedvenc számom. És hangosan aláénekelni. :) Egyedül vásárolni, míg a férjem dolgozik, Barnabásom pedig a mamát és papát szórakoztatja. Egyedül edzeni. Egyedül futni este és közben játszani, elkalandozni: nézni az otthonokból kiszűrődő fényeket, s elképzelni, hogy milyen emberek milyen élete lakik az ablakok mögött.
Mind, mind idő Magamnak, Magamra, Magammal. Csakúgy, mint ez a blog - idő a gondolataimra!

A Magammal töltött, a Magamra fordított, a Magamnak adott idő csak akkor áldás, ha kevés van belőle. Akkor érzi az ember ajándéknak, ha valójában akkor sincs egyedül, amikor egyedül van, ha tudja, hogy vannak, akik szeretik. Időnk java részét nem szeretjük egyedül tölteni. De az a pár perc vagy óra, a Magamra fordított idő hiszem, hogy megtérül. Meghálálja kis Barnabás, a férjem, a szüleim, a testvérem és a barátaim. Mert ha rendben vagyok magammal, akkor tudok türelmes lenni másokkal. Akkor tudom nyugodtan elviselni a napi huszadik hisztit is és az éjszakai ébredést. Akkor tudok szívből, szeretetből főzni és nem kötelességből. Akkor tudok szerelmesen nézni és mosolyogni a férjemre. Akkor tudom odafigyeléssel meghallgatni a barátaim problémáit és tényleg megpróbálni nekik segíteni. Akkor tudok őszintén másokkal örülni, nevetni. És ez a lényeg! Nem csak Magunk miatt kell törődnünk magunkkal, hanem a szeretteink miatt is. Azért, hogy szerethetők legyünk! S azért, hogy szeretni tudjunk... Úgy igazán!