Két éve már, hogy először találkoztunk Barnabásunkkal. A születésével elkezdődött a csoda, életünk legnagyobb kalandja. Két éves lett az én kisbabám, bár ha bárki megkérdezi tőle, hogy "hány éves vagy?", huncutul vigyorog, majd azt mondja: "hat". Az én kisbabám, aki már korántsem baba, nekem mégis az! <3 Bár az eszem tudja, hogy a pelenkán és a párnás kis talpacskáin kívül már nincs rajta semmi babás - na jó, meg az időnként a szájában látható cumi is ide sorolható -, sokszor szólítom "Babának". Egyfajta becenév lett ez a Kisbarnabás, a Maszat, a Kisbogár, a Manócska, a Békakirály, a Huncutka, a Tündérke, a Mókuska és még hosszan sorolhatnám, hogy mi mellett. :) Na meg bevallom, nem is akarom elengedni a "Babát"...
A Babát, aki már követelőzik (kezdi reggel a "kakajóval", amint kinyílik a szeme), egyedül eszik és iszik, felmászik bárhová, leugrik bárhonnan, segít nekem a főzésben és a házimunkában, apának pedig a szerelésben és a ház körüli teendőkben, fogat mos, motorozik, homoksütit süt és világosan tudtunkra adja, mit akar. Dalolászik jó kedvében, rigolyái vannak és megmondja már, hogy mit szeretne születésnapjára (gitárt, trombitát, mikrofont, piros futóbiciklit és lufit). Olykor hisztizik is, bár ha őszinte akarok lenni és az utóbbi két hét produkcióira hagyatkozom, akkor olykor helyett gyakrant kellene írnom. A legfontosabb készsége pedig, ami pedig már igazán nem babás, az az, hogy beszél. Ebben fejlődött legtöbbet az elmúlt évben. Igaz, hogy még csak szavakat mond, de azt mindent, bármit, úgyhogy kiválóan megérteti magát. Attól pedig, amilyen édesen mond egy-egy szót (pl.: anyuci és gebelye) elolvadok. A saját maga alkotta szavakon pedig jókat nevetek. A kukac például "tátto" - a giliszta és társai, na meg Bogyó és Babóca kis zöld barátjától kezdve a rágcsálnivalón át a saját, vele született fiú-testrészig minden kukac "tátto". :) A cumi "memme", az elefánt "tóbito" (gondolom a trombitál nyomán), "veje" a venni, "szá-szá" pedig kiszállni a kiságyból és a babakocsiból. Az oroszlán alvókája "aja", ha pedig azzal a vezényszóval hoz valamit, hogy "bogyó", akkor azt szeretné, hogy "bogyózzam", azaz bontsam ki, ami a kis kezében van.
Ámulatba ejt, ahogyan napról napra okosodik. Hogy ma ki tudja mondani azt, amit tegnap még nem tudott, s minden nap megakad a fülem egy-egy olyan szón, amit fogalmam sincs, honnan ismer. Ilyenkor persze büszkén könyvelem el magamnak, hogy az én két évesem a világon a legokosabb!
És a legkreatívabb! A barnabás nyelvből adott ízelítő után gondolom, ez nem vitás, de más területen is kamatoztatja eme tehetségét. A legképtelenebb helyekre is megoldja, hogy feljusson. Amíg csak széket tol a kiszemelt csúcsra jutás érdekében, addig még viszonylag nyugodt vagyok, de amikor a kismotorjára vagy a hintalóra próbál felállni,akkor azért már odaugrok hozzá. A játékait is rendkívül sokoldalúan használja, ma például az autója távirányítójának az antennájára szúrta a kukacokat, úgy ette őket. A gumikacsa pedig arra való, hogy az alján lévő pici kis nyílásból igyunk, tudtátok?
Ő legbátrabb! (Sajnos) semmitől sem fél. Létező dolgoktól legalábbis nem. Nem úgy, mint a manóktól, akik a legbefolyásosabb segítőim a gyereknevelésben pár hete. Hihetetlen, de ha Barnabásom meghallja a mondatot, hogy "jönnek a manók", akkor úgy nyitja fogmosásra a száját, mint egy kisangyal, abbahagyja a hisztit, elfekszik végre az ágyban. Nem mondom, hogy nincs egy kicsi rossz érzés sem bennem amiatt, hogy hazudok a gyereknek, de kárpótol érte az elmaradt könyörgésen, vitán megspórolt idő és energia. Ezek pedig nagy kincsek, tudjátok Ti is! :)
Ő a legügyesebb! Ugrásait egy kisiskolás is megirigyelhetné, szerintem ugróbajnok lesz. Ha azon múlik az olimpiai érem, hogy mennyit gyakorol, akkor biztosan az ő nyakában csillog majd arany, ugyanis egész nap ugrál. A radiátorról az ágyra, az ágy háttámlájáról az ágyra, a mászókáról a földre, a járdaszegélyről az úttestre. Már az kész cirkuszi mutatvány, ahogy az egyensúlyát keresi a keskeny háttámlát - mint a kötéltáncos a kötélen.
Esze is van, okos gyerek, mindent azonnal megjegyez. Igen, igen, ő a legokosabb is! Cselekvéseket éppúgy első megfigyelés után csinál utánunk, mint ahogy szavakat szívja az agya. Múlt héten egy baráti társaságban beszélgettünk és apa kiejtette azt a szót, hogy "szex". Barnabásnak - gondolom mondanom sem kell - épp ez a szó tetszett meg az amúgy jó hosszú mondatból, elkezdte mondogatni. Én pedig bíztam benne, hogy gyorsan elfelejti, s nem ég majd a nemsokára kezdődő bölcsiben az arcom, mert a gyerek azt kiabálja, hogy "szex". :D Szerencsé(m)re másnapra elfelejtette, legalábbis már nem mondja.
Természetesen ő a leggyönyörűbb is! Az övé a legigézőbb szempár, mélybarna őzike tekintetével és az azt keretező hosszú, íves szempilláival azóta nem tudok betelni, hogy megpillantottam azon a küzdelmes, forró, augusztus végi estén két évvel ezelőtt.
Két éve... Hosszú idő ez, nem is emlékszem már szinte arra, hogy milyen volt az élet nélküle. Olyan természetes, hogy itt van Velünk, mintha mindig is így lett volna. Két éves nagyfiú már - sokan így köszöntötték a születésnapján. Nekem mégis maradt baba. Nagy baba, de baba! <3 Akit a világon mindennél jobban szeretek, aki számunkra a minden, a "leg"! A Baba - ebben a szóban benne van Tőlem mindez a millió érzés és szeretet. Remélem érzed, édes kisfiam ! <3
