Adja az Ég!

Gyermekünk a legnagyobb ajándék, amit az életben kaphatunk. A gyermek a legnagyobb változás, a legnagyobb boldogság, a legnagyobb élvezet, a legnagyobb öröm, a legnagyobb szeretetcsomag, a legnagyobb kincs, a legnagyobb felelősség. Az a sokszor hallott - és sokak szájából hamisan hangzó - mondat, hogy az életemet is odaadnám valamiért, gyermekünk születésével nyer értelmet. Mert az  a valami csakis a gyermekünk lehet. Egy édesanyától és egy édesapától igazan cseng.
A szeretetnek, önzetlenségnek, felelősségvállalásnak ezt a fokát csak a gyermekünk által tapasztalhatjuk meg. Ő az, akiért háttérbe helyezzük magunkat, akiért felaďjuk akár legnagyobb vágyainkat is. Akinek érdekei előbbre valók saját terveinknél. Aki mellett fáradságérzet nélkül virrasztunk, ha kell. Akiért hajlandók vagyunk áldozatot hozni, s akiért azt nem érezzük áldozatnak. Akinek a boldogulásáért és boldogságáért a lehetetlennek tűnőt is megpróbáljuk. Bármit.

Mindezt bizonyítanom még nem kellett, s remélem, hogy nem is lesz rá szükség. Nem azért, mert kételkedem abban, hogy megtennék bármit. Hanem mert az ilyen helyzetek az élet legnehezebb próbatételei, megpróbáltatásai, s én bízom abban, hogy ahogy eddig, úgy ezentúl is tenyerén hordoz az Élet és elkerül bennünket minden baj. Azt kívánom, soha ne kelljen éreznem, milyen az, amikor segíteni akarok a gyermekemnek bármi áron, de nem tudok. Soha ne kelljen kimondanom azt, hogy "az életemet is odaanám azért, hogy" újra nevetni lássam, hogy újra tervei, álmai legyenek, hogy újra visszabeszéljen, vitatkozzon velem. Hogy újra boldog legyen.

"Barnabásunknak ma nagyon rossz napja volt, teljesen kikészített, hisztizett mindenen és mindenért" - tartok számvetést a nap végén a férjemnek. Majd fújok egyet, bemegyek a szobájába, belepuszilok a kis tenyerébe, megsimítom okos kis buksiját.
Egy könnycsepp bújik elő a szemem sarkából. Örömkönnycsepp, majd halvány mosoly - a bánatban. Örülök, mosolygok. Mert megkaptuk az Élet legnagyobb ajándékát. Aki a könnytől elhomályosult tekintetemben szuszog, de ha ébren van, fel tud bosszantani. Tud rosszalkodni, csintalankodni. Rendetlenséget csinálni, veszélyes helyekre felmászni, ellenkezni, hisztizni, akaratoskodni. Ez is hozzá, őszinte, tiszta kis lényéhez tartozik, csakúgy, mint az igéző szempár, a lehengerlő mosoly, a huncut kacsintás, a csilingelő kacaj, a nyálas cuppanós puszi. Boldog vagyok, hogy van Ő Nekünk és hiszem - mert hinni akarom -, hogy úgy lesz, ahogy esténként énekelve ígérem neki:

                                       "Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan
                                        Boldog leszel, Édes Kisfiam!"

Adja az Ég, hogy ez csak Rajtunk múljon! <3