Mércék

Rojtosra használt kijelentés már, hogy egy kisgyermek születése, a szülővé válás mindent megváltoztat, az élet legapróbb dolgai sem maradnak olyanok, mint előtte. Lesz egy szülés előtt előtt és után időszámítás. És ez cseppet sem túlzás, valóban így van - mindennek más a mércéje Barnabás előtt és Barnabás óta. 

Rend és tisztaság: Barnabás előtt a rend azt jelentette, hogy minden élére állítva, a helyén áll, sehol egy elhagyott ruhadarab vagy használati tárgy és olyan tiszta volt még a legkényesebb bútordarab, az üvegasztal is, hogy jól meg kellett néznie az embernek, hogy lássa, hogy a négy lábon nem csak egy fakeret van, hanem van benne üveg is. Ez Barnabás érkezése, különösen helyváltoztatásra való képessége óta megvalósíthatatlan. Vagyis megvalósítható, amíg alszik, de mire a végére érek a takarításnak, felébred és lőttek a makulátlanságnak. Én, a már-már abnormálisan rend-és tisztaságmániás ma már boldog vagyok, ha csak egy-két nagyobb játék hever a nappaliban, s nem apró legodarabok, a tisztaság pedig a padlóra, a kádra, a wc-re és a tükrökre korlátozódik, olyannal például, hogy minden egyes képkeret ujjlenyomatmentes legyen, nincs időm foglalkozni és nem is lenne értelme. Talán ezt volt a legnehezebb elfogadnom az új életünkben, ezen a területen próbáltam a legtöbb ideig azt a szintet hozni, mint korábban. Mostanra beláttam, hogy lehetetlen és már nem idegeskedek ezen.

Újítgatás, szépítgetés: Míg ketten voltunk, bármivel feldobhattam otthonunkat. Vettünk krémszínű szőnyeget, asztaldíszt, cserepes virágokat, bortartót. Most mindezt elraktuk, lecseréltük gyerekbarátra és azóta az újítást egy termosztátos csaptelep jelenti, hogy Barnabás fürdés közben ne tudja leforrázni magát, a szép, bútorral harmonizáló színben vásárolt, szivacsos sarokvédők az asztalon és a szekrényen, na meg az új fürdőjátéktároló háló a csempén, hogy a gumikacsák- és kutyák ne a kád szélén várják az estét. Festeni pedig szigorúan mosható festékkel szabad! :)

Nyugalom: Mielőtt édesanya lettem, megtehettem, hogy munkából hazatérve ott kucorogjak késő estig a kanapén és órákon át olvassak, de megtehettem ugyanezt egy jó forró fürdőben vagy szép időben az erkélyen is a napozóágyon, fürdőruhában, a hasamat süttetve. Most utóbbi teljesen kizárt, hiszen mire eljön az a néhány nyugodt óra, már nem süt a nap :) Előbbi kettőre azért szakítok időt néha, de valljuk be, mi, anyák, teljesen akkor sem kapcsolunk ki, ha úgy tűnik. Olvasok, de ott áll mellettem a bébiőr, s készen állok arra, hogy bármelyik pillanatban kiugorjak a kádból és csuromvizesen siessek Barnabásom megnyugtatására, rossz álmának elűzésére (nem egyszer volt rá példa).

Pihenés: Barnabás előtt egyértelműen a délben kelős, sőt, egy hideg téli napon akár egész nap ágyban levős és filmnézős  szombat és vasárnap jelentette a pihenést. Nem tudtuk előző nap feltétlenül, hogy mit csinálunk másnap, gyakran ad hoc módon döntöttük el reggeli közben, hogy mi legyen a program. Most ha 8 órát aludhatunk egyben, megszakítás nélkül, már szerencsésnek érezzük magunkat, a napunk pedig szigorúan meg van tervezve, minden program Barnabás napirendjéhez igazítva.

Szórakozás: Régen gyakori eset volt, hogy este 9-kor hívtak a barátaink, hogy menjünk át hozzájuk, mi pedig fogtuk magunkat és mentünk. Most ha bulira vagy mozira, kettesben vacsira vágyunk, hetekkel előre egyeztetni kell a nagyszülőkkel és mindent pontosan megszervezni. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a másnapot milyen gyerekkel elviselni. :D Barnabásunk érkezése óta az itthoni mozi a leginkább kézenfekvő és elérhető szórakozás, és az legalább fejfájást sem okoz. :D

Romantika: Előtte bárhol és bármikor. :) Barnabással az évi pár alkalmat leszámítva, amikor a mamáéknál alszik, szigorúan este 10 utánra korlátozódnak a mézes órák és persze otthonra. És nem, itt nem csak a szexre gondolok, hanem mindenre, ami kicsit is romantikus, sőt, még arra is, ami kevésbé az, mint például a felnőttek módján folytatott beszélgetés.

Külső: Barnabás előtt - "Jól nézel ki", Jelenleg - "Jól nézel ki ahhoz képest, hogy már szültél". Azon vagyok, hogy újra a régit halljam. :)

Elegancia: Korábban gyakorlatilag minden nap magassarkút hordtam, sminkeltem magam és persze szép nőies kis táskáim voltak. Az eleganciát az jelentette, ha a magassarkúhoz kosztüm, ceruzaszoknya és blúz vagy estélyi társult és konty vagy loknik. Természetesen ez utóbbi most is az elegáns kategória, sőt, ez már csúcselegáns. Most a napi sétákhoz, homokozáshoz, labdázáshoz, csúszdáztatáshoz és hintáztatáshoz felvett farmer-sportcipő összeállításhoz képest a balerinacipő és a farmerhoz felvett csinosabb póló is elegáns. Sminkre ugyan minden nap szánok időt, de általában csak szemceruzára és szempillaspirálra futja, semmi szín, semmi pirosító. A kis táskáim pedig a szekrény alján várják, hogy néha használjam őket, a mindennapokban a középiskolás iskolatáskám méretére hajazó pelenkázótáska a társam.

Idő: Elképzelni sem tudom, hogy mit készülődtem másfél órán át munkába indulás előtt minden reggel, és volt, hogy ez sem volt elég és elkéstem. Ma fél óra alatt sminkben, felöltözve, Barnabás cuccait összekészítve és őt is felöltöztetve állok indulásra készen. :)

Vásárlás: Tegnap vettünk új sportkocsit Barnabásnak. Ez akkora örömöt okozott nekem, mintha nekem vettünk volna új autót. :) Nem tudok úgy elmenni vásárolni, hogy ne nézzek körül a gyerekosztályon is és persze ha már ott vagyok, veszek is valamit. A nagybevásárláshoz pedig ma már listát használunk. Barnabás érkezéséig szépen végigsétáltunk minden soron és beraktuk a kocsiba, ami kellett, erre ma nem vállalkozunk ismerve Barnabás türelmét és hangját, ha az elfogy. :)

Autó: Az előző pontról jut eszembe, épp autóvásárlás előtt állunk. A szingli kocsijaink választásakor szempont volt a szín, az autóban lévő lejátszó minősége, a hangfalak száma, a sajátomnál pedig az is, hogy kicsi legyen. Na most a legfőbb szempont az, hogy a kombik közül is a lehető legnagyobb legyen, mintegy 500 literes csomagtartóval és az isofix rendszer sem hátrány, sőt. Ez utóbbiról egy évvel ezelőttig azt sem tudtam, hogy mi az... :D

Nyaralás: Barnabás előtt bármilyen távoli úticélt választhattunk, az ott töltött idő pedig a feltöltődésé, a szórakozásé, a pihenésé volt. Most már a 200 kilométerre is húzom a számat, mert tudom, hogy nekem kell szórakoztatnom a hátul hisztiző és kiszállni akaró fiúcskát, a nyaralás napjai pedig ugyanúgy telnek, mint az itthoniak, csak másik játszótéren játszunk, máshol sétálunk, máshol alszunk. Na jó, meg az enyém helyett éttermi kosztot esszük, végülis, az is valami :)

Zene: Mielőtt anya lettem, naprakész voltam a legújabb slágereket illetően, s mindig meg volt a saját kedvencem közülük. Most gyakran azon kapom magam, hogy azt dúdolom a zuhany alatt: "Bogyó és Babóca, két jó barát kalandja...".

Érzelgősség: Régen is képes voltam pityeregni egy szomorú vagy romantikus filmen, történeten, de mióta anya vagyok, gyakorlatilag bármin képes vagyok sírni és ez már nem a szülés utáni és szoptatás alatti hormonoknak tudható be :)

Stressz: Barnabás előtt mindenen stresszeltem, de főleg a munkahelyen volt nagy a nyomás, amit ráadásul nem is tudtam ott hagyni, hoztam haza magammal. Most legfeljebb azon kattogok, hogy mennyit eszik Barnabás és mennyit alszik, a valódi feszültség az életemben nullára redukálódott. Persze tudom, hogy ez a kegyelmi állapot csak átmeneti, de most úgy érzem, hogy a munkához is más lesz a hozzáállásom, ha visszatérek dolgozni. A főnököm legnagyobb bánatára, úgy gondolom, el tudom már engedni a fülem mellett az idegesítő mondatokat és Barnabásért egy mosolygós anyuka megy majd minden délután - mert anyának lenni csak így érdemes! :)

A leírtakat a még szingliként élők vagy az épp babájukat várók minden bizonnyal kétkedve olvassák, s talán megfogadva azt, hogy náluk nem így lesz. Tudom, mert én is így voltam, úgyhogy nem is bizonygatom ezek valóságtartalmát, majd meglátjátok, kedves leendő anyukák! Ahogy annak a szintén elcsépelt mondatnak az igazságtartalmát is, hogy minden kényelmetlenség, változás, a függetlenség és a spontaneitás egy pár évre való elvesztése ellenére tényleg anyának lenni a világ legcsodálatosabb dolga. Emiatt elviselünk bármit, lemondunk önként dolgokról, felhagyunk szokásokkal. A babák a világ legszigorúbb, a legnagyobb türelmet, felelősséget, empátiát, odafigyelést, odaadást és szeretetet igénylő főnökök, de nekik szívesen ugrálunk, értük szívesen változunk és változtatunk, értük akár betegen is a legjobbat hozzuk ki magunkból, nekik elnézünk mindent és rájuk igazán semmiért sem tudunk haragudni, őket sosem szeretnénk lecserélni. <3

A gyakorló anyukák pedig szerintem megerősítik ezeket és bólogatva, helyeselve olvasták a pontokat. Anyukatársak, kérlek Benneteket, bővítsétek a listát, biztosan van még jó sok mérce, ami már nem ott van, mint mielőtt anyák lettünk. :)